Aki a pozitív gondolkodás - egyáltalán a gondolatok - működését szeretné megismerni, annak abból a tényből kell kiindulnia, hogy lelki életünk két alapvető módon nyilvánul meg. Tudatosan és tudattalanul. - Amíg énünk egy része számunkra tudatos marad, addig a másik, hatalmasabb rész tudatunk hullámai alatt létezik. A tudat és a tudatalatti úgy aránylik egymáshoz, mint 1 a 10-hez A tudat és a tudatalatti értelmezése a legtöbb laikus számára problémát jelent esetenként elképzelésük teljesen hibás.
E két fogalom nem egy-egy helyet jelöl az agyban, vagy a pszichében, hanem egy egy állapotot A "tudatunk hullámai alatt" kifejezést csupán szemléletessége miatt használjuk. Ebből egyenesen következik, hogy a tudatalatti állapotot szinte egyáltalán nem vesszük figyelembe életünk alakításában, pedig jelenléte egyszerűen kimutatható. Mindenki ismeri az "éjszakai vándor" (holdkórosság) tüneteit. A holdkóros minden ébresztés nélkül felkel, elhagyja szobáját, ezután cselekvéshez lát.
Néha befejezi félbehagyott munkáit, majd visszatér szobájába és ismét lefekszik. Reggel persze nagyon elcsodálkozik azon, hogy előző napi befejezetlen feladatai elkészültek. Mégis ő volt az, aki mindezt elvégezte anélkül, hogy tudott volna róla. Milyen hatalom irányította cselekedeteit, ha nem a tudatalatti énje? Ha egy rózsacsokor díszíti a szobánkat, és alaposan megszemléljük a növény virágát, szárát, levelét, akkor a rózsáról alkotott kép a tudatunkban van. A rózsa illata, színe azonban sokakban kellemes érzéseket ébreszt, pozitív lelkiállapotot teremt. Ez a folyamat viszont már a tudatalatti működés eredménye. Erre az adott pillanatban senki sem gondol! A rózsával kapcsolatos élmények leginkább ajándékozásokhoz, névnapokhoz
kötődnek.
Mi más lenne lelkünkben a kellemes érzések forrása egy rózsacsokor láttán, mint a tudatalattiból hirtelen feltolakodó emlékeink. Másképpen fogalmazva: nem kell szüntelenül a rózsára vagy más korábbi emlékre gondolnunk ahhoz, hogy pszichénkben maradjon. A tudatalatti elraktározza és egészen váratlan pillanatokban vetíti ki tudatunkra. A temető mellett elhaladva sem azért vannak sötét gondolataink, mert már előre eltervezzük, hanem azért, mert a temetéssel kapcsolatos élményeink hirtelen aktivizálódna.
A tudatalattihoz számos funkció kapcsolódik.
Módszerünk szempontjából az a legfontosabb, hogy életünk élményeinek hatalmas tárháza. A tudatalattiba merült élmények és információk látszólag "nem élnek", de valójában teljes hatalmat gyakorolnak életünk felett. Kedélyállapotunk szüntelenül változik. A hirtelen eluralkodó melankólia vagy az elsöprő örömmámor mind-mind tudatalatti gyökerekből táplálkozik, és bizonyos határok között állandóan ismétlődik. Lássunk néhány példát! Vannak olyan emberek, akik reggelenként már munkahelyük közelébe érve egyre feszültebbé válnak. Talán a gyaloglástól vagy az időjárástól? Nem!
Munkájuk sorozatos kudarca, néha a rossz légkör már a hivatalba lépés előtt rávetíti árnyékát a lélekre, más szóval a negatív élmény a tudatba kerül. A tudat alatt lappangó kellemetlen élményt a munkahely puszta elképzelése is aktivizálni tudja. Ha egy meddő nőnek kedves, pufók gyermekekről beszélünk, ez elegendő ahhoz,
hogy mindazt a fájdalmat felszínre hozza benne, amit egykor átélt - abban a pillanatban,
mikor felfogta és megértette betegségét.
A házastársak minden házassági évfordulón visszaemlékeznek a "nagy találkozásra", és ilyenkor mindig ugyanazt a kellemes melegséget érzik. Az első pillanatok elképzelése elegendő ahhoz, hogy magával vonja a hozzá kapcsolódó összes élményt és érzést! A tudatalatti tehát aktivizálható.
Egyes emberek világfelfogása sötét, másokról alkotott véleménye rendszerint rossz.
Kisebbrendűségi érzésüket cinizmussal, rosszindulattal próbálják álcázni. Az ilyen személyiség tudatalattija megtelik sötét természetű információkkal, és bármit lát vagy hall, csupán diszharmóniát vált ki tudatalattijából. Nem is válthat ki és nem is aktivizálhat mást, mint amivel feltöltötte azt.
A pozitívan gondolkodót ezzel ellentétben mély tudata gyakran lepi meg a harmónia és életigenlés érzésével.
A tudatalatti másik fontos jellemzője az egyetemes emberi bölcsesség. A befogadott és tárolt információk a tudat szeszélyeitől és a tudatos állapotra oly jellemző kedélyváltozásoktól mentesen kerülnek értékelésre. Ezért állítják sokan, hogy a tudatalatti mindig érett és számunkra kedvező elképzeléseket hordoz, amelyek gyakran álmok, megérzések, sugallatok formájában jutnak el tudatunkba.
A tudatalatti ugyanakkor könnyen hisz és nagyon befogadóképes. Ha tudatunkat negatív gondolatokkal töltjük meg, idővel tudatalattinkat is elkorcsosítjuk.
Az építő hatású, pozitív elképzelések módszeres ismétlése viszont tévedhetetlen, tökéletes "fegyvert" kovácsol a mélytudatból, amely bármikor segítségünkre lesz a létért és az egészségért folytatott küzdelemben.
De milyen hatalma van pszichénk tudat-tudatalatti felépítésének szerveink működése fölött? Hogyan tehet beteggé valakit egy gondolat, és hogyan gyógyulhat meg ugyanaz a személy egy másik, gyógyító gondolattól? Az az elképzelés, amely áthat és ural bennünket, bebocsátást nyer mélytudatunkba. Ezáltal befolyásolja idegrendszerünket, amely minden szervünk és szervrendszerünk felett uralmat gyakorol.
A gondolat elválaszthatatlan szövetségese tehát az idegrendszer. Amilyenné formáljuk gondolatainkat, olyanná formálja az idegrendszer egészségünket.
