Tételezzük fel, hogy interjúra készülünk, és szeretnénk minél kedvezőbb színben feltűnni. Ne felejtsük el, hogy az emberek az első négy perceben alakítják ki véleményük mintegy 90 százalékát, és 60-80 százalékában nem verbális benyomások alapján.
ÍME A SIKERES ELSŐ MEGJELENÉS KILENC ARANYSZABÁLYA:
1. Az előtérben
Vessük le a nagykabátot, és ha lehet, adjuk át a portásnak/titkárnőnek. Semmi esetre se lépjünk be cókmókkal megrakodva az irodába, hogy aztán odabenn kelljen ügyetlenkednünk a lepakolással. Az előtérben ne üljünk le; maradjunk állva akkor is, ha a titkárnő nyomatékosan hellyel kínál. Ha ugyan is leülünk, már nem vagyunk szem előtt, s nem kell foglalkozni velünk. Hátunk mögött összekulcsolt kézzel álljunk (magabiztosság), hintázzunk lassan előre, hátra (önbizalom, összeszedettség), vagy toronysisak formában támasszuk egymásnak ujjainkat. Ez a gesztusegyüttes szüntelenül jelzi, hogy még ott vagyunk és várunk. Az adóhivatalban mind ez nem érvényes! :)
2. A belépés
Belépésünk stílusa elárulja, milyen bánásmódot várunk. Ha a titkárnő azt mondja, szabad, habozás nélkül menjünk be. Ne álljunk meg az ajtóban, mint a rossz diák, akit hívott az igazgató. Amikor átléptük a küszöböt változatlan iramban menjünk tovább. Bizonytalanságról árulkodik, ha lépést váltunk, sasszézunk.
3. A közeledés
Menjünk be egyenletes léptekkel, egyenesen, magabiztosan akkor is, ha a bent ülő épp telefonál, a fiókban kotorászik, vagy a cipőfűzőjét köti. Tegyük le az aktatáskát, doszziét, vagy ami nálunk van, fogjunk kezet az illetővel, és azonnal üljünk le. Hadd lássa, hogy magabiztosan lépünk be a hivatalokba, és nem szeretnénk, ha várakoztatnának. A lassú járás, a hosszú léptek üzenete az, hogy ráérünk. nem izgat bennünket az ügy, vagy nincs egyéb dolgunk. Nyugalmazott milliomosoknak jól áll az ilyesmi, de aki erőt, tekintélyt, tettrekészséget akar sugározni, vagy azt, hogy stramm, életrevaló munkatárs, annál nem célravezető. A fajsúlyos, fontos ember élénken jár, közepes tempóban, közepes hosszúságú léptekkel.
4. A kézfogás
Kezünket tartsuk egyenesen, és ugyanakkora erővel szorítsunk vissza, mint amilyennel a másik fél. Hagyjuk, hogy Ő döntse el, mikor engedi el a kezünket. Odalépéskor a téglalap alakú íróasztal bal feléről közelítsünk, hogy ne kapjunk lefelé néző kézfogást. Sose az asztal fölött nyújtsunk kezet. Az első 15 másodpercben kétszer is mondjuk ki a másik fél nevét, és egyhuzamban ne beszéljünk tovább 30 másodpercnél.
5. A leülés
Ha kénytelenek vagyunk pontosan a fogadó féllel szemközti alacsony székre leülni, fordítsuk el a széket 45 fokkal, hogy ne kerüljünk megdorgálandó pozícióba. Ha a szék nem mozdul, a testünket fordítsuk el.
6. Az ülőhely
Jó jel, ha az irodája oldottabb részében, például a dohányzóasztalnál ültet le bennünket a fogadó fél, mert az elutasítások 95 százalékában az íróasztal mögül történnek. Sose üljünk olyan alacsony pamlagra, amelyen nem látszik belőlünk más, csak két hatalmas láb fölött egy apró fej. Ha ez még is elkerülhetetlen, üljünk a pamlag peremére kihúzott derékkal, hogy urai maradjunk testbeszédünknek, gesztusainknak, és 45 fokkal forduljunk el a partnertől.
7. A gesztusok
A higgadt, nyugodt, összeszedett ember, aki ura érzelmeinek, egyértelmű, egyszerű, átgondolt mozdulatokat használ. A magasabb társadalmi helyzetben lévők kevesebb gesztussal élnek, mint az alacsonyabb státusúak. Ősi tárgyalási fogásról van szó: akinél a hatalom, az nem szorul rá, hogy sokat mozogjon. Gondoljunk rá, hogy a kelet európaiak többet gesztikulálnak az alkarjukkal, mint a nyugatiak, a dél európaiaknál pedig az egész kar, sőt a váll is részt vesz a taglejtésben. Amikor kell, tükrözzük vissza a partnerünk gesztusait és mimikáját.
8. A távolság
Tartsuk tiszteletben a másik fél személyes terét, amely a megbeszélés első perceiben a legtágabb. Ha túlságosan közel rukkolunk, az illető hátrább húzódik, elhajol, vagy ütemes gesztusokkal reagál, például az ujjaival dobol. Alapszabály, hogy ismerőshöz közelebb ülünk, idegentől - új ismerőstől - távolabb. A férfiak általában közelebb húzódnak a munkatársnőkhöz, a nők viszont nagyobb távolságot tartanak a férfi kollégáktól. A kortársakhoz közelebb mehetünk, a jelentősen idősebbektől és fiatalabbaktól maradjunk távolabb.
9. A távozás
Nyugodtan és céltudatosan pakoljuk össze a holminkat - ne lázas sietséggel - , nyújtsunk kezet, forduljunk meg, és menjünk ki. Ha jövetelünkkor csukva volt az ajtó, csukjuk be magunk után. Távozáskor megnéznek bennünket hátulról., úgyhogy az interjúra készülő férfi a cipője hátulját is pucolja meg: a nő, ha indulni akar, lábfejét az ajtó felé fordítja, s igazgatni kezdi a haját és öltözékét, hogy elmenőben kedvező látványt nyújtson hátulról. Az ajtóhoz érve lassan forduljunk meg, és mosolyogjunk. Sokkal előnyösebb, ha mosolygó arcunk lesz a zárókép, mint ha a fenekünk.
